Csesztregi pásztorház

Ady út 31.

A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetûzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte õket. Viseletük is megkülönböztette õket a parasztoktól és zsellérektõl. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklõdött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, õrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.
A pásztorokat a falu közössége évenként szerzõdtette, és mivel általában idegenek voltak, sok helyen lakást is biztosított nekik és családjuknak. Ilyen pásztorház volt Csesztregen a legelõre vezetõ út mellett, kis, szabálytalan alakú telken fennmaradt régi boronaépület is, amelyet a lelkes helybeli gyûjtõk - Paksa Imre tanár úr vezetésével -, a fenntartó önkormányzat és a Göcseji Múzeum munkájának eredményeként mutathatunk be az idelátogatóknak.
Az épület a szokásoknak megfelelõen a kor lakáskultúrájának archaikusabb, szegényesebb rétegét képviseli. Falazata hagyományos keresztvéges boronafal, tetejét zsúpszalma fedi. Négy apró helyiségbõl áll: egy tetõ alatt találjuk a szobából, konyhából és kamrából álló lakrészt a kecskeóllal. A szoba szerény berendezése jól tükrözi e társadalmi réteg életkörülményeit. A bútorok elrendezése sarkos, kályháját a szomszédos konyhából fûtötték. A konyhai kemence formája eltér a környéken megszokottól, és kissé az alföldi boglyakemencékére emlékeztet. A konyhai edények: lábasok, fazekak, korsók, bögrék a közeli Õrség fazekasainak munkái. A faeszközök és tárgyak javarészt helyben készültek. A kamrában nemcsak a felhalmozott, vagy félretett élelmiszerféléket tárolták, itt kaptak helyet a textilfeldolgozás éppen használaton kívüli eszközei (tiloló, gereben, stb.), de az egyéb házi munkákhoz szükséges szerszámok, vagy a ritkábban használatos edények is.
A kecske tartása vidékünkön nem túlságosan gyakori. Mivel igénytelen, de mégis zsíros, tápláló tejet ad, a szegény ember tehenének is nevezik. Tartása is arra utal, hogy a ház lakói nem tartoztak a falu tehetõsebb családjai közé.
Mind az épület, mind a berendezés a hagyományos göcseji építészet és lakáskultúra 19. század közepén-utolsó harmadában elért fejlettségi szintjét türközi. 
                                                                                                                                                                                               Marx Mária

Nyitvatartás éprilis 1-től szeptember 30-ig
8,00-18,00 óráig.

Tel:92/573-020

A 16. század végétõl 1665-ig a templom a protestánsok kezén volt, a katolikusok az épület visszavételét követõen újjá építették, hajója ekkor síkfedésû, szentélye boltozott.
A helyreállítás a nehéz körülmények miatt sem lehetett túl igényes, a 18. század folyamán állapota folyamatosan romlott, mígnem 1803-ban a kegyúri Eszterházy család renováltatta. Ekkor festette freskóit ifjabb Dorffmeister István (1770-1807). Falképeit egy évszázad múltán, 1904-ben a soproni Storno Ferenc újította meg (jelentõsen átfestve azokat), a tönkrement oltárképet a tituláris szentet ábrázoló újjal pótolta. 1993-94-ben Pintér Attila restaurálta a freskókat, melyek azóta újra régi fényükben ragyognak.
A keletelt kis templom egyhajós, nyújtott, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel és egyetlen homlokzati toronnyal. A toronyaljban nyíló bejárat kívül félköríves, belül azonban már csúcsíves lezárást kapott. A szentély két oldalát egy-egy, a hajóét két-két barokk, feltehetõen 1803-ból származó ablak világítja meg. A torony nyugati oldalán, egymás fölött lévõ két, kora gótikus résablak még a legkorábbi periódusból származhat.
A kétszáz éves falképek mestere a 19. század elsõ évtizedében több zalai település (Lenti 1800-1802, Csesztreg 1803, Gelse 1806, Galambok 1806, Szentgyörgyvölgy) egyházában is mûködött. A jó nevû és rendkívüli népszerû id. Dorffmaister István fia és tanítványa, apja halála (1797) után mûvészeti sémáinak és elgondolásainak tovább éltetõje. Szintén Sopronban lakott, alighanem átvette apja klientúráját és mûhelyét is. Legtöbb munkája megyénkbõl ismert. Feltehetõen galamboki mûködése során festett több portrét Nagykanizsán. Stílusa a magyarországi késõ barokk festészet utolsó periódusához köthetõ, kortársainak már a klasszicizmus igézetében dolgozó többsége szemében illuzionisztikus barokk falképei már archaikusnak és modorosnak tûnhettek.
A csesztregi templom egykori oltárképe is feltehetõen az õ ecsetje alól került ki, ennek sorsát nem ismerjük. A mai Storno-féle alkotás körül lévõ festett architektúra Szent István és Szent László szobraival ugyancsak a Dorffmeister-féle kifestés alkalmával készült, akárcsak a karzat korlátján lévõ Szent Flórián és Szent Donát ábrázolás. A harmadik kép itt elpusztult. A mennyezetet három nagyobb kompozíció díszíti: az Egyház diadala (a csegelyekben a négy nagy prófétával), ezekhez csatlakozik az Isten dicsõségét hirdetõ, kitárt szárnyú angyalfigura.
Az ifjabb Dorffmeister István festészete a 19. század elsõ évtizedében még egy kísérletet tett az ellenreformációs idõk nagyszabású templomi vízióinak felélesztésére, sikerrel azonban már nem járhatott. Az akadémiákon immáron más szellemben gondolkoztak a festõk, és közönségük igénye is lassacskán megváltozott. Ha a sanyarú sorsú (egyre növekvõ adósságai következtében egy nyomortelepen halt meg, tüdõvizenyõben) Dorffmeisternek hosszabb élet adatik, utóbb talán az õ piktúrája is megváltozik, így azonban csupán egy, az idõk szavát teljes egészében meg nem értõ vidéki festõt lát benne az utókor.

                                                                                                                                                                                    dr. Kostyál László

A templom kulcsa elkérhető a plébánián (Kossuth út 16.), Fülöpné Bánfi Judittól (Kossuth út 21.), illetve Kulcsár Vilmoséktól (Kossuth út 29.).

Fotók és tárgyak a múltból - Kopecskó János fényképész műtermében.

Deák út 31/A.

Fazekak, vásznak, üvegek … nagyanyáink mindennapi életének használati tárgyai - ami utánuk maradt. A tovaszállt időt érezni lehet.
Régi fényképek – az egykor itt élők megörökített pillanatai.

Bejelentkezés telefonon:
06/30/5300-403

"Megáll az idő…" fodrászműhely Csesztregen

Kossuth út 9.

A csaknem 100 éves fodrászüzlet generációk óta a Göncz fodrászdinasztia tulajdonát képezi. A nyolcvanas éveit taposó Laci bácsi a mai napig aktívan dolgozik. A kicsinyke üzlet múzeuminak tűnő berendezési- és használati tárgyai között sok érdekes történet, anekdota is felgyülemlett, amivel a „kedves vendég” ajándékozta meg a borbélymestert, mielőtt beretvált fizimiskával távozott.

Nyitvatartás:
Kedd            9,00 - 18,00
Szerda          9,00 - 18,00
Csütörtök      9,00 - 18,00
Szombat       9,00 - 18,00
Vasárnap       9,00 - 12,00