1904. november 9-én Czinder Jenõ molnár fiaként látta meg a napvilágot ( 1935-ben vette fel a Kerkai nevet ). 1908-tól 1923-ig Zalaegerszegen tanult, anyai nagyszüleinél lakott. Az érettségi után az innsbrucki egyetem teológia fakultásának hallgatója, közben belépett a jezsuita rendbe.1935-ben tért vissza a Tisza partjára, beosztást kapott az egyházmegyei szemináriumba.
A jezsuita atya missziós munkába fogott a tanyavilágban.

Életmûve a KALOT.

„Krisztusibb embert; Mûveltebb falut; Életerõs népet; Önérzetes magyart” az új kezdeményezés négy jelszava. A jezsuita páter belga iparos és agrárifjúsági katolikus szervezõdések gyakorlati tapasztalataiból merített, s minta volt számára Hartwig dán evangélikus püspök szövetkezeti mozgalma.
A tettek mezején Kerkai Jenõ és segítõi. A rövid idõ alatt népmozgalommá izmosodott helyi KALOT-csoportok élén egy-egy legény és a plébános állt, s a község tanítóját is megnyerték a nemes ügynek. A szinte semmibõl kinövõ kezdeményezés rövid idõ elteltével több mint félmilliós tagsággal, húsz népfõiskolával büszkélkedhetett. A népfõiskolák szakosodtak, sajátos profillal. Szolgálva - tanítva a haza nincstelenjeit arra, hogy a magyar paraszt tud gazdálkodni, kereskedni-, fogékony a kultúrára, az alkotómunkára. A KALOT vezetõi alkalmasnak tartották a szervezetet arra, hogy részt kapjon az ország irányításából, s ez alighanem szálka volt az akkori kor elitjének szemében. Nyomdákat, egyházmûvészeti mûhelyeket, fafaragó és tésztakészítõ üzemeket tudhatott már magának a KALOT a negyvenes évek elején, s tagjai között kimûvelt fõket, öntudatosan gondolkodó embereket. Szûkebb pátriánk fia, Kerkai Jenõ 1935-ben hintette el a magot, ami pár év múlva szárba szökkent, hogy aztán elvágassék…
A negyvenes évek végén bíróság elé állították, hûtlenség, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával. Tíz év hat hónap börtönbüntetéssel sújtották, fél szemére megvakulva, tüdõbajjal került ki a rácsok mögül.
A népmozgalmat szervezõ atya emlékét itt, szülõföldjén is kegyelettel ápoljuk. Iskolát, utcát neveztünk el róla.